Élmény

Délután két rendezvény között van egy félóra. Ilyenkor szokott az ember letusolni (ahol lehet), inget váltani, rendezni a gondolatait, ha még érdemes rendezni… Ha nem érdemes, iszik az ember egy feketét, pohárka bort vagy zöld teát, mert az védi a szervezetet a stroncium 90-től. Mástól persze nem védi, s azok többet ártanak. Én a tenyérnyi erkélyen kötöttem ki. Komoly élményben volt részem.

Az ablakom alatt egy nyugatnémet autóbuszt mosott a személyzet. Gondolom, a gépkocsivezető és az utaskísérő. Először kívülről mosták le slaggal az alig piszkos, élénkpiros behemót dögöt, aztán nekiláttak a belsejének. A két férfi lemosott minden ülőhelyet. Amikor végeztek vele, minden ülésbe becsusszantak, és megmosták az ülések támlájának a hátulját is. Csak ez után következett a gumipadló, a küszöbök. Végül kinyitották az autóbusz alsó részébe épített csomagtárolót, és azt is kimosták. Az egyik tárolórekesz tele volt dobozos sörrel. A sör alatt nem mosták ki a gumival bélelt raktárt, de a dobozok előtt, körül, a záróajtónál, gondosan. Közben eszembe jutottak a magyar vonatok, autóbuszok, általában a járműveink. – Sajnos már elmúltam negyvenhat éves, de bárhogyan erőltettem a fejemet, nem emlékszem rá, hogy ilyen járműátmosást valaha is láttam volna. A magyar vonat talán attól piszkos, hogy nem mossák? – A német autóbuszon egyébként a „Drei Rosen Express” felirat díszelgett, és Paul Kvatser úré volt. Telephelye: Moosburg.