Majális

A Műcsarnokban megnyílt Eigel István és Tassy Klára művészházaspár kiállítása. Ha kritikus lennék, akkor A teremtés nyolcadik napja című monumentális kompozícióról kezdenék beszélni, s Eigel új törekvéseiről, arról, hogy az érzéseket, hangulatokat közvetítő képi látványon hogyan tör át a gondolat. Eigel most nem éri be esztétikummal, a korszerű festészet új lehetőségeinek keresgélésével, határainak tágításával, hanem határozott hangon mond valamit. Amit mond, sok esetben figurális kompozíciókhoz visszatérve, elgondolkodtató. De én nem vagyok kritikus, így nincs érkezésem Eigel festészetét értékelni vagy értelmezni. Csak annyit szeretnék elmesélni, hogy csodálkozva álltam meg az 1980-ban elkészült Majális című festménye előtt. Valami olyasmi jutott eszembe, hogy „már Eigel is tudja?”, vagy „Eigel vajon honnan tudja?” – De úgy látszik, már lehet tudni vagy érezni, érzékelni.

Eigel Majális-a Szinyei Merse Pál Majális-ának analógiájára készült, s pontosan ez a meghökkentő. Szinyei plein air festészetének talán legszebb alkotása a Majális. A májusi ég alatt üde zöld domboldalban színes embercsoport élvezi a tavaszi kirándulás pihenő perceit. Zöld, barna, kék, lila, fehér színek sugározzák felénk az öröm és talán az elégedettség hangulatát. Több mint száz évvel ezelőtt 1873-ban festette Münchenben. Eigel száz évvel később a mai és főleg a saját stílusjegyeivel megismétli a Majális-t. A kirándulók Eigelnél is hatan vannak, de nem egymásra figyelnek, csak egymásra utalva ülnek, egymásba kapaszkodnak, arcuk többnyire a szürke égboltra mered, szemük a jövőt, az elkövetkező pillanatokat kutatja. A színek kifakultak, a zöldek, kékek, lilák helyét elfoglalta a szürke. A domboldal hátterében nem bokrok állnak, hanem egy füstölgő ipari kombinát, az előtér töredezett, szemetes, a környezet lepusztult, a világ szinte szétesett, mint az a motorbicikli, ami a kirándulók lábánál hever. A kompozíciónak szerves része a keret, jelképileg ott is folytatódik az alkotás. – Nagyon felületesen szemlélve ez látható a vásznon. Valójában ijedt félmondatok: „Afrikában már megszületett az utolsó elefánt.” Számok: „Az Amazonas őserdeje hatvanmillió év alatt alakult ki, amiből napjainkban ötvenezer négyzetmérföld van pusztulóban, az ezredfordulóig a tervekben százmillió hektár megsemmisítése szerepel. Így bomlik meg a víz körforgása, sivatagosodik el a táj, fogy el az oxigén.” És hazai adatok: „A Balaton vízfelületére évente harminckétezer tonna por hullik, a levegőbe kén-dioxid, szén-monoxid, ammónia és fluoridok vegyülnek.”

Ilyen a szürke majális.