Huszadik század

Január 24-én, szombaton este vendégek ültek nálunk, amikor a csukott ablakon át különös hangeffektusok hatoltak be. Az első pillanatokban az volt az illúzióm, hogy a napközben megolvadt, majd az esti órákban keményre fagyott havon autók tolatnak a két épület között, s a gumikerekek alatt ropog a fagyos hó. De aztán a képzelt autók elnehezedtek, s úgy tűnt, hogy vas járművek, esetleg páncélosok vonulnak az utcán, s nemcsak a jég és a hó szakadozik be alattuk, hanem az aszfalt is.

Felálltam és elhúztam a függönyt. Meglepetten láttam, hogy az ablakunktól százméternyire ég egy ház. Hátraszóltam a vendégeimnek:

– Furcsa, de itt szemben ég egy ház.

Valamennyien kitódultunk a loggiára. A kemény hidegben néhány másodperc múlva vacogni kezdtünk, de a látvány fogva tartotta szemünket, és emberi lényünket is. Az új Pitypang utcai iskolától negyvenméternyire égett egy nagyméretű Erdért faház, amit az építők raktárnak és felvonulási épületnek használtak. Lángokban állt a tető s az épület iskola felé eső oldala. A vörös fényben néhány munkás, talán éjjeliőrök, benzineshordókat gurítottak ki az épületből vagy csak az épület árnyékából. A lángok felettük és a hordók körül táncoltak. Az utca túlsó végéről is overallos, pufajkás munkások szaladtak a tűz felé. Az utcán leállt a forgalom. Az emberek kiszálltak az autókból és nézték a tüzet. A tűz körül veszkölődő emberek bementek a házba, és újra kigurítottak egy hordót. Talán tízméternyire jutottak a lángoktól, amikor a házban felrobbant valami. Az égő tetőn át vörösen izzó tárgyak röpültek ki a havas téli hegyoldalba. Aztán robbanást robbanás követett. Hordók robbantak fel? Vagy csak festékesedények? Műanyag masszák? Olyan robbogás kezdődött, mintha egy lőszerraktár égne. Az égő repeszek meggyújtották a környező fákat. A lányom megijedt, hogy meggyullad az új iskolájuk, és pityeregni kezdett. Vendégünk felesége, egyébként régi barátunk, sürgette, hogy telefonáljak a tűzoltóknak. Mondtam, hogy nem tudok telefonálni, mert nincs telefonunk. Kicsit idegesen javasolta, hogy akkor telefonáljak a szomszédból. – De a szomszédnak sincs telefonja, az egész lépcsőházban nincs telefon, és a szemközti négyemeletes házban sincs, és a lakótelep völgy felé eső harmadik házában sincs.

– Valahol a régi házakban talán van telefon, és azok beszólnak a tűzoltóknak. Vagy a taxisok, azoknak van URH-rádiójuk – mondtam.

– És az utcán?

– Kilométernyire van a legközelebbi telefonfülke. Ha ugyan az még működik…

A környező utcákból kisebb tömeg verődött össze. Az emberek nézték a tüzet. Mi is néztük. Amikor egy nagyobb robbanás után a háznak beomlott az egész tetőszerkezete, s a lángok felcsaptak a magasba, vendégünk megszólalt:

– Van a tűzben valami fenséges…

– De miért nem jönnek a tűzoltók? – kérdezte a felesége. – Már tíz perce nézzük, hogyan ég.

A munkások, akik korábban a benzineshordókat gurgatták, az égő ház és az iskola között álltak. Nem csináltak semmit. Mozdulatlanul álltak, és nézték a tüzet. Valahol a tűz közelében kutyák vonyítottak.

A lángok átterjedtek az épület jobb oldalára, belülről nyaldosták az ablaküveget. Lehetett látni, amikor az üvegtáblák felrobbantak, s a füst és a szikraeső örvényében a lángok áttörtek rajtuk.

Ekkor szirénázva megérkezett egy rendőrautó. A rendőrök kiugráltak belőle, a tűz felé szaladtak, aztán megálltak. Néhány másodperc múlva újabb rendőrautó érkezett. A rendőrök körülnéztek, és igyekeztek fenntartani a rendet, ami nem volt túlzottan nehéz, mert csak néhány autó parkolt szabálytalanul, a forgalmat akadályozva.

A ház közben tovább robbogott és égett, mint a fáklya. Váratlanul aztán összeomlottak a falai.

– Ennyi egy ház. Húsz perc, és vége – mondta a vendégünk.

Ekkor megérkeztek a tűzoltók. Először a parancsnoki autó, aztán két vizeskocsi is. Szervezetten, gyorsan és pontosan dolgoztak. A parazsat és a hajdani ház körül izzó fákat vízfüggönnyel árasztották el, s a bíbor fények csakhamar kihunytak.

Másnap a lányommal elmentem megnézni a ház romjait. Csak hamu maradt belőle és egy tíz méter magas kémény, melyet valamikor egy eternit csővel is meghosszabbítottak.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]