Disszidens magyarok

Hazai marakodásunk, tyúkpereink, barázda- és kerítésvitáink több mint ezer éve tartanak. Időnként igaznak tűnik a vicc: „…két magyar az három párt.” Ez a megosztottságra késztető hajlam vagy átok az emigrációba is elkísérte honfitársainkat, akár keletre, akár nyugatra menekültek vagy vándoroltak ki. Ez az egymás ellen fellépő, acsarkodó képesség az utóbbi évtizedekben disszidált magyarjainkat sem hagyta el. Ennek jelei jól tapasztalhatók a nyugati országok nagyvárosaiban működő Magyar Házak s más közösségi intézmények rendezvényein. De különös, hogy a hazára többségük nosztalgiával gondol, s a hazulról érkezett embernek, annak pártállásától függetlenül, szívesen segít.

Nürnberg előtt letértünk az autópályáról, s egy a városba vezető több számjegyű úton gurultunk tovább. Amikor megálltunk zsibbadt lábainkat kinyújtóztatni, azonnal fékezett mögöttünk egy Volvo. Ötven körüli, sportos kinézetű és öltözékű magyar szállt ki belőle. Kiszúrt bennünket, pedig a kocsinkon a H betű olyan kicsi volt, hogy tíz méterről alig lehetett felismerni. Odalépett és megkérdezte, miben segíthet. Ha van valamilyen gondunk vagy bajunk, elintézi. Tegezett bennünket, de nem kérdezte, hogy kik vagyunk, hová megyünk. Viszont kérdezés nélkül elmondta, hogy Nürnberg elővárosában építkezik, ahhoz szállít anyagokat. A kocsijának a teteje tele volt faanyaggal. Végül felajánlotta, hogy előttünk megy, és bekalauzol bennünket az éttermek és áruházak környékére. Precízen bevezetett bennünket, aztán az ablakon át búcsút intett és elhajtott.

Svédországban Jönköping és Norrköping között egy étteremmel, üzlettel kombinált töltőállomás hatalmas parkolójában találkoztunk disszidens magyarokkal. Két fiatal lány és egy húsz év körüli fiú csutakolta mellettünk a svéd rendszámú BMW kocsiját. Északon szinte csak gépi mosás létezik, de a tisztogatáshoz minden benzinkútnál adnak vizet, vödröt, mosóeszközöket. Vidáman, nagyokat nevetve mosták a kocsit. Megkérdezték, hogy van-e valamilyen gondunk. Gondunk nem volt. Kérésünkre viszont szívesen elmagyarázták, hogy Stockholmig még három szakaszon van hosszabb autópálya, a többi sajnos autóút, szembejövő forgalommal. Aztán tovább mosták a kocsit, s amikor elindultunk, barátságosan integettek.