A kör bezárul

A két eladóval dolgozó, meglehetősen kicsi élelmiszerüzletbe megérkeznek a szállítók. Néhány percig akadozik, majd szünetel a kiszolgálás. Átveszik az árut, aláírják a szállítólevelet. A rakodók kifelé menet leemelnek a polcról néhány üveg bort, egy doboz sajtot, kenyeret s egy kisebb húskonzervet. – „Ezt elvisszük” – szólnak oda a boltosoknak, aztán fizetés nélkül kimennek. A két eladó sóhajtani sem mer, szótlanul tűrnek. Nagy urak a szállítók… Órákat késhetnek az áruval, napokat kihagyhatnak. A kurrens árut lerakhatják másutt. Így tűrni kell az üvegleemeléseket. Csakhogy naponta többször is jönnek szállítók, egyik csapat húsárut hoz, a másik tejet, kenyeret, a harmadik sört, bort vagy töményszeszt. S ahányszor megérkeznek naponta, annyiszor keletkezik néhány üveges hiány. Mennyi ez egy hét alatt, hónap alatt? Valahol be kell hozni… Csak a vásárlókon lehet behozni, rajtunk. Az eladó kénytelen szűkebbre mérni a parizert, a sajtot, itt egy deka, ott három. Kicsit többet lehet számolni, ha gyerekek szaladnak át valamiért vagy a vásárlásban járatlan férfiak. Összejön a hiány. Talán még nyereség is keletkezik, csak éppen a közmorál, a tisztesség szenved csorbát.

A szállítómunkás bizonyára úgy gondolkodik, hogy ő nehéz munkát végez, és irreálisan magas árat kényszerült fizetni a lakásáért, ha ugyan van. Részleteket fizet, törleszt, nem telik tízóraira, fél liter délelőtti borocskára, pedig aki nehéz munkát végez, annak enni kell, és ha megizzad, a folyadékot pótolni kényszerül.

A ruhásboltban az eladó a fűszerüzletre gondol, ahol időnként becsapják, megrövidítik, és elvárja, kiköveteli a jattpénzt. Valahol neki is be kell hozni a többletkiadásait. De így gondolkodik a benzinkutas, az autószerelő, a kőmíves, az asztalos, a bútorházi eladó és a virágáruslány is. Így vándorol a szabálytalan pénz zsebből zsebbe, újra elosztva a nemzeti jövedelmet. A kör be is zárulhatna valahol, mindegy, hogy a szállítómunkásnál vagy a fűszeresnél, csak az a baj, hogy a jattpénzek, ingyen üvegek és tízóraik körforgásából teljes társadalmi rétegek kimaradnak. Tisztviselők, tanárok, szövőnők, üvegfúvók, és még ki tudja milyen szakmák megszállottjai vagy szenvedői, akik csak adnak, adnak és adnak. A kör morális szempontból azonban számukra is bezárul.