Petur kardja

Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvében elmeséli, hogy a kőröshegyi halastavából egy kék lábú halászsas, a régi magyarok büszke rárója, lopkodta a tükörpontyokat. A sas olyan szép volt, hogy nem volt szíve lelőni. Egy hétig figyelte, hogyan jelenik meg naponta kétszer, csap le a tóra, s ragadja magával a pontyokat. A Széchenyi-birtok halait hordta, lopkodta, emberi szempontból nézve. A saját sastörvényei szerint szabadon halászott, pontyokat hordott a fiókáinak. – Nemrég az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács ülésén hasonló gond merült fel a Hortobágyi Nemzeti Parkkal kapcsolatban. A védett madarak, főleg a sirályok és a récék tömegével lepték el a környező téeszek, állami gazdaságok halastavait, s a kártételük a könyvelési zavarokon túl, sok helyen már mérleghiánnyal fenyeget. Ezek a víziszárnyasok nincsenek tisztában az emberek tulajdonszemléletével, gazdasági kategóriáival, ott vadásznak, halásznak, ahol lehet, onnan viszik a halat, ahol van.

Ez a sirály és halászsas mentalitás a mai magyar társadalomban is megfigyelhető. Az emberek szívesen vadászgatnak, halászgatnak a közös tulajdonban levő tavak környékén. Zsákmányolgatnak. Onnan visznek haza élelmet, szerszámot, ahol van. Csak úgy elveszik a „közösből”, néha a szomszéd kertjéből. Ugyanolyan önfeledtséggel emelnek el egy-egy fúrógépet az üzemből, mint a kék lábú halászsas Széchenyi tükörpontyait. Néhány érdekes esetet az utóbbi tavaszi-nyár eleji hetekből feljegyeztem.

Az Óbuda Centrum élelmiszerüzletének csomagolójában éppen a kenyeret, tejet, sajtot, bort rakosgatom át a vaskosárból a saját táskámba, amikor kibontakozik előttem egy jelenet. Egy asszony a pult alá helyezett, nagy ívnyi selyempapírból, melyből mindenki szabadon használhat a csomagoláshoz, több kilónyi köteget ragad fel, s kezdi a szatyrába gyűrni. Azonnal ott terem mellette az üzlet egyik alkalmazottja és elveszi tőle. A nő ordít, hogy neki joga van becsomagolni az árut. Az eladó átnyújt neki egy, azaz egyetlen ívnyi selyempapírt. A nő tovább méltatlankodik. A boltos is: „Most már a csomagolópapírt is lopják…” – Kifelé indulok, de a nő még mindig felháborodottan áll a pult mellett, s ahogy a hortobágyi sirályok nem értik, miért nem szabad nekik az állami gazdaság halait elhordani, úgy a nő sem, hogy miért kobozták el tőle a nagy köteg selyempapírt. Sirálymentalitás – mondom magamban, és kilépek az üzletből.

Pár hete a révfülöpi hegyoldalban meglátogattam ismerősömet. Köszönésemre valahonnan a mélyből érkezett a hangja. Csakhamar megpillantottam a fejét, ahogy előbukkant a ciszternából. – „Eltűnt a ciszternámból a víz, azt hittem megrepedt az alja, és elszivárgott” – mondta, aztán előmászott. A lugasban néhány pohár bor mellett elmesélte az egész ciszternahistóriát. Már kora tavasszal gyanúsan kevés vizet talált a ciszternában, de jöttek az esők, és megtelt. Megnyugodva hazautazott Szombathelyre, de a következő hét végén, amikor nekikészülődött a permetezésnek, már újra csak félig volt a betontartály. Így ment ez hetekig. Most aztán kimerte a maradék vizet is, és megvizsgálta az alját. A beton hibátlan volt. Így nyilvánvalóvá vált, hogy a vizet ellopták. A közelben többen is építkeztek. A kőmívesekre gyanakodott. – „Már a vizet is lopják – méltatlankodott. – Lakatot kell tennem a ciszternára.”

Az egyik nagy építő-ktsz az OTP-társasházak generál kivitelezője, de sok mindent alvállalkozóknál rendel meg. Így a vaskapukat is. A múlt hét keddjén az alvállalkozó leszállított két nagy vaskaput. A teherautóról a kapukat bevitték az építőszövetkezet irodájának az udvarára és a falhoz támasztották. Szerdán reggelre mind a két kapu eltűnt. Ilyen kapukat csak szervezetten, teherautóval lehetett ellopni.

De a legjobb eset, amit mostanában hallottam, az a kardhistória. Az egyik színházunk Bánk bán előadása csaknem elmaradt, mert ellopták Petur kardját. Az ünnepélyes bemutató tiszteletére hatezer forintért vettek kardokat, s a kardok a bemutatón nagyon jól mutattak, ezt állítólag a tapson érezni lehetett. A következő előadás csaknem elmaradt, mert valakik ellopták a kardokat. Az összes új kard eltűnt, a békétlenkedők és Petur kardja is. Csaknem korabeli kardok voltak.

Ha már a békétlenkedők és Petur kardját is ellopják nálunk, akkor miért csodálkozunk a hortobágyi sirályokon?