Piros LambertA szél a havat hordja, a Balaton éppen csak odasejlik az erdő alján kialakított kertbe. Napfényes húsvétra készültünk, mandulavirágzásra, szőlő- és barackfametszésre, de a kertben semmit sem lehet csinálni. A mandulafa ugyan virágzik, de a szirmait letépdesi a szél és a hóval keverve messzire hordja. Télikabátban járom a kertet és vizsgálgatom a növényzetet. A barackfák egy része Alsótekeresről érkezett, de állnak már közöttük kecskemétiek is. Az olasz nád Csorba Győző révfülöpi kertjéből vándorolt át hozzánk, hasonlóan két tüke csemegeszőlő, a Gloria Hungariae és az Itália. A legszebben fejlődő mogyoróbokrunkat, a Piros Lambertet Nagy bácsitól vettük Óbudán, de a Piros Lambert még messzebbről jött, Erdélyből telepedett át Budára Nagy bácsival együtt. Odább még zörgeti a szél a júdáspénz kiszáradt, áttetsző terméseit, a magot Franciaországból hozta egyik rokonunk, amikor diplomáciai szolgálatából hazatért. – A virágok közül még csak a nárcisz áll színes díszben és a jácint. Nagyon magyaros virágnak látszik mind a kettő, pedig a nárcisz az Alpokból, a jácint pedig Kisázsiából került hozzánk. De vannak itt furcsább jövevények is, hiszen a falusi házak ablakában évszázadok óta pirosló muskátli a Fokföldön őshonos. A lángliliom Kínában, a pünkösdi rózsánk Kelet-Ázsiában, Kínában és Japánban. A császárkorona, ami a küszöbünket őrzi és egyben vendégköszöntő, Nyugat-Himalája magaslatairól került hozzánk. A bársonyvirág, a sarkantyúka és a rézvirág Mexikóból, az őszirózsa Kínából, a kardvirág pedig Dél-Afrikából. A tulipánhagymák egyik részét a Balogh Ilonka néninél nyaraló hollandoktól kaptam, a többit Finnországból hoztam. Később ezekről is kiderült, hogy holland tulipánok. Csoda, hogy a bokroknak, fáknak és virágoknak ez a nemzetközi gyülekezete ilyen békésen megfér egy balatoni kertben, s az külön csoda, hogy bírják a klímát, akár északról jöttek, akár Dél-Afrikából vagy a Himalája lejtőiről. A kertben az élet mégsem idillikus, mert minden évben meg kell küzdeni az ördögcérnával és a siska nádtippannal. Nem maradnak meg a helyükön, átkúsznak a tulipánok és a bársonykák, sarkantyúkák ágyásaiba, s a tarackfűvel szövetkezve fojtogatják a virágokat. A siska nádtippant és az ördögcérnát ki lehetne irtani a kertből, csak akkor nem lenne siska nádunk és ördögcérnánk. De a siska nád és az ördögcérna is szép, csak a maga helyén, nem pedig a tulipánok között. A tarack sehol sem szép, de erős. Aki tulipánt is akar, meg siska nádat is a kertjében, annak sokat kell hajlongnia szerszámaival. |