A szék lábaNagypénteken ismét kiesett az egyik szék lába. Így a négyből már csak kettő használható. Egy évvel ezelőtt a Domusban szépnek és kényelmesnek látszottak, örültem, hogy az utolsó négyet sikerült megvennünk. Itthon aztán csakhamar kiderült, hogy formatervezettek, s a lábukra nem formaterveztek keresztléceket, így amikor az első normális súlyú vendég ráült valamelyikre, kibicsaklottak a lábai. Mindezt megszokottnak, szinte természetesnek találtam. Nyugalmamban húsvét vasárnap rendültem meg, amikor gyógyszerész rokonom kisvárosi lakásában a kávét kevergettem. A szemem véletlenül megakadt egy szép, de öreg széken. Megkérdeztem, hány éves a szék. Kiderült, hogy a garnitúra több mint ötvenéves, de még nem kellett sem az asztalt, sem a székeket javíttatni. A lábuk stabil, mozdulatlan. A székeken még a huzat is eredeti. Mit tudhattak vajon a régi asztalosmesterek, amiről a mai korszerűen szervezett bútorgyárak mérnökeinek és szakmunkásainak sejtelmük sincs? |