Medvetáncoltatás

Kedves Bulcsu Bácsi! Te már így maradsz nekünk, amíg élünk, bácsinak. Mint ahogy Surgoth Miksa Györökön nyolcvan éven felül is „Pubi”-nak neveztetett. Már nyakig ülünk a munkában, s itteni barátaink is újra körülvettek bennünket, s az angolokkal angolul, a franciákkal franciául, a magyarokkal magyarul beszélünk, így mindenki szeret minket. Különösen a franciákkal kell vigyázni. Mégis ez a hazalátogatás felkevert bennünket. Más országra számítottunk, s a régi emlékek most összemosódnak az újakkal, ráadásul nekünk már Kanadában is van mire emlékeznünk. Több mint másfél évtized, s közben elmúlt, elveszett valami. Korunkhoz képest még vidáman fickándozunk, de az út vége már látható. Mégis maradunk örök bohémek, és rohamosan fiatalodva mint embriók lépünk rá a krematórium rostélyára. Haza készülünk, a györöki temetőbe. Majd… Addig a túlélést tanulmányozzuk. Egész könyvtáram van már ebben a témakörben.

A györöki temetőről jut eszembe, hogy szeptemberben még egyszer kimentem a szüleim és Eszterék sírjához. Éppen lemenőben volt a nap a Szentmihály-domb mögött, ezért feltettem egy színszűrőt. Csak később vettem észre, hogy a lencsét védő kupakot és a színszűrőt elvesztettem. Amikor visszamentem, már sötét volt, és egyiket sem találtam meg. Egyedi darabok, pótolhatatlan. Kérlek, ha Györökön jársz, nézz körül a temetőben. Érzésem szerint Eszterék, esetleg Csont Feri sírjánál eshettek le.

A feljegyzett könyveket próbálom itt megszerezni, ami kis késedelemmel nem lesz nehéz. Bámulatos gazdag a hazai könyvkiadás. Ez volt az egyik otthoni meglepetés.

Ha nem is sokáig, de legalább egy kicsit együtt voltunk újra, mint a régi vitorlázások idején. Elnézést, hogy levertem a párkányról a köcsögöt, de akkor már három napja nem aludtam, mert az előadásomra készültem. Nagyon ideges voltam, mert hazai orvoskollégák előtt több mint tizenöt éve nem szerepeltem, legfeljebb kinti kongresszusokon. Vilma már integet, hogy menjek kvarcolni, csókoltat benneteket, azt mondja, régi hajós jeleket mutogat.

Egy nagyon jó hír is várt itthon. Egy levél. Felkértek, hogy vegyek részt a húsvét-szigeti orvosexpedícióban.

Sok szeretettel ölelünk benneteket: Tibor.

 

Ui.: Most jut eszembe a tavernabeli eset. Talán még emlékszel rá (szerintem elfelejteni sem lehet), odajött a pincér, és halkan megszólalt: „Ma valószínűleg medvetáncoltatás lesz, a medve ételére és italára gyűjtünk.” Egy réz kuglófsütőt tartott eléd, s te beledobtál egy százast, majd megkérdezted: „Mit jelent az, hogy valószínűleg?” – „A medvétől függ minden, ha eljön, akkor medvetáncoltatás lesz… Úgy hírlik, hogy tegnap már kimozdult” – válaszolta a pincér, aztán a hosszú asztalhoz lépett, ahol a nyugatnémet turisták ültek. Emlékszel ezekre? Vilmának nagyon tetszett a hely, rengeteget ettünk, s már a második üveg vörös bornál tartottunk, amikor zűrzavar támadt a pincében. Egy szép arcú, fekete asszony fellépett a nyugatnémet turisták asztalára. Végigment a tálak és tányérok között, aztán rekedt hangon elkezdett kiabálni, hogy „a szemét, a szemét, a szemét”, amit így is lehetett érteni, meg úgy is. A pincér felnyújtott neki három pohár tokajit, a nő megitta, aztán nehézkesen, mint egy favágó, táncolni kezdett az asztal tetején. Később le-föl sétált a döbbent németek tányérjai között, és lassan levetkőzött. Amikor a bugyiját is ledobta, újra táncolt és énekelt. Az ének szövegét nem lehetett megérteni. Egyik pillanatban nagyon vidámnak látszott, a másikban viszont szomorúnak. Ekkor kérdezte meg tőled Vilma: „Hová hoztál bennünket, Bulcsu bácsi?” – de te csak nevettél és ittál tovább. A nő volt már negyven, de kreol, jó alakú, csak egy kicsit vaskos. Valóban a medvékre emlékeztetett. De a legfurcsább a szőrzete volt. Nemcsak az ágyékát borította a csillogó fekete szőr, de felhúzódott a hasára, egészen a köldöke alá. Ilyent még nem láttam. Olyan volt, mint az erdő. Fekete erdő, amiben elveszik vagy eltéved az ember. Úgy táncolt az asztal tetején, mint valami bajt hozó állat. Húsba, szőrbe öltöztetett sors. Ki ez az asszony, te ismered? Mit csinál a Tavernában, hogyan került oda? Vagy véletlen volt az egész? Otthon másnapra elfelejtettem, de amióta újra itt vagyunk Kanadában, mindennap eszembe jut. Hogyan lehet egy nő hasán ilyen tengernyi szőr? Ráadásul van a nővel kapcsolatban egy déjà vu káprázatom, mintha egyszer valahol már láttam volna. Ki ez a nő? Mit csinál? Kurva? Alkoholista, vagy mi? Megyek kvarcolni.

Még egyszer ölel: T.