Méz és kalács

Közvetlenül ebéd után a rekkenő déli hőségben egy fiatal nő állt meg a kapunkban. Integetett és halkra fogottan kiáltott valamit. Betegségből lábadozva pár napja érkeztem csak a Balaton-partra, így megijesztett a látogató (máris akarnak tőlem valamit), de futólag, alig érezhetően a hiúságomat is megérintette: Talán jó hír, fontos izenet Budapestről vagy valahonnan.

A nő fiatal volt és szép, a nyugtalan, vibráló fajtából. Körülpillantott a teraszon, bemutatkozott a családomnak, aztán színes szoknyáját maga alá simítva leült egy székre. Szatyrából házirendet vett elő és átnyújtotta.

– Megdöbben, ha ezt elolvassa – mondta, s nézte az arcomat.

Nem döbbentem meg. Ugyanolyan házirend volt, mint a többi, amivel valamikor az ötvenes években teleaggatták az országot, óvodáktól a munkásszállásokig. Pontokba szedték, hogy mi tilos, mi kötelező, mit szabad mégis. Mikor kell enni, lefeküdni, villanyt oltani stb. A házirendet a vendégünk most egy fővárosi vállalat üdülőjének a faláról akasztotta le.

– Nem gondoltam, hogy ilyen még lehetséges – mondta.

– Tudja, hány évenként kap egy munkás Magyarországon beutalót? – kérdeztem.

A nő bólintott, aztán elmondta, hogy a gondnok ordítozik a beutaltakkal, fal mellé térdelteti a gyermekeket, de legjobban az sérti, hogy a savanyúsághoz nem adnak külön kistányért, hanem odateszik a rántott hús mellé, s csupa ecet lesz minden. A reggeli ugyanilyen elviselhetetlen, mert a mézet a kalács mellé öntik, s mire kihozzák, a kalács beleér a mézbe, s ragad minden.

Szép, mosolygós arcára néztem és megkérdeztem:

– És ezért feljött ebbe a forró hegyoldalba?

– Azt akartam, hogy tudja. Ez is egy Jelenség, nem?

– De igen, magával együtt.

Megnyugodott. A kapuban kiderült, hogy a következő napon a nyaralása is véget ér, utazik vissza Pestre.

Ha Balaton-ügyben, nyárügyben lemondunk a zordabb igazságok feszegetéséről, akkor azt hiszem, legtalálóbban ez a szép, pesti nő fogalmazta meg a lényeget: a gondnok ordítozik, s a kalács beleér a mézbe. Kalács van, méz van, de nem tudjuk feltálalni, s egy gusztustalan trutymó lesz belőle, amit a kényesebb embereknek nem vesz be a gyomra.