A Berzsenyi-forrásnál

A fű az első kaszálás után kiszáradt, szőkén, tépetten fedi a talajt. A konyhakert gondozott növényei közül a zöldbab omlott össze legelőször, pedig a ciszterna egész vizét ráöntöztük. Aztán következett a paprika, uborka, tök, a paradicsom is éppen csak vegetál. A krumplibokrok alatt alig van annyi, mint amennyit elvetettünk. Kiszáradt a mák és a kukorica, a sóska már a nyár elején kórósodni kezdett, majd felmagzott. Egyedül a hagyma bírta az időjárás viszontagságait. Szepezden hónapok óta nem volt egy rendes eső. Ha a terményeinkből kellene megélnünk, most bajban lennénk.

A tálból, melyben gyümölcsöt mosunk, darazsak isznak. Néha fecskék reppennek be és megállnak az edény szélén. Nincs víz a hegyoldalban. Fent az erdőben rekedt rókák ugatnak éjszakánként. A partközelben a csónakok alatt lassan elfogy a víz. Entz Géza kutató szerint nyáron szeles, napos időben tizenkétmillió köbméter víz párolog el naponta a Balatonból, ami két centiméteres apadást jelent. Jócskán leapadt már a tó. Forró, szárító szél fúj állandóan, még éjszaka is. Felhő nem érkezik. A föld már megrepedezett, a szőlő fürtjei töppednek, beszáradnak a szemek. Nincs víz a Hegy-tóban, az erdei kopolyákban. Szárad a világ.

Balatonfüreden a Berzsenyi-forrásnál várakozom. Ez a forrás nem hasonlít gyermekkorunk forrásaira, melyekből tenyérrel, diáksapkával, jó esetben kulacsfedéllel merítettünk, hogy kirándulás közben a szomjunkat oltsuk. Ez már egy ezredvégi forrás, szabályozott, kiképzett, gondozott. Valahol fent a hegyoldalban buggyan elő a földből a víz, és csöveken vezetik a partra. Fél éve még a hajógyár közelében buzgott, ott töltöttük meg kulacsunkat, demizsonjainkat, de a város és a vízügyi igazgatás áthelyezte a forrás kifolyókútját a kemping előtti parkoló szélére, így hozzáférhetőbb lett. A kút esztétikus, ízléses, öt- vagy hatszögletű építmény, rézből formált halszájakon folyik a víz, alattuk víznyelő, s odább egy kiegyenlítő tartály. Az összes kifolyócsap (halszáj) foglalt, várakozunk vagy hatan. Kitűnő vize van a Berzsenyi-forrásnak. Savanyú víz, tiszta, nem ízetlenítette el a klórozás. A jó víznek újabban hamarabb híre megy, mint a jó bornak. A Balaton-környék többszörösen beígért, beharangozott vízellátása a vízügyi mérnökök, munkások áldozatos munkája ellenére is váltakozó színvonalú. Ide egy Szent László kellene, aki a sziklából vizet fakaszt, mert a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat által kiemelt karsztvízről már kiderült, hogy csak részben képes megtölteni a regionális vízmű csöveit. Itt a kertem alatt is megy egy nagy átmérőjű cső, amiben karsztvíznek kellene lenni, de nincs. Szepezd környékét a Kerteki-forrásból és a Balatonból kiemelt, tisztított vízzel látják el. Ha éppen kerteki víz, szívesen megisszuk, de ha tisztított Balaton-víz, akkor még a szomjúságunk is alábbhagy. A Balatonban fürödni sem kívánkozik mindig az ember. Az idén a nagy szárazság, apadás ellenére is tisztábbnak látszik a víz, mint a korábbi években. De fürdés közben az idén két alkalommal buktam víz alá, és mindkét esetben szemgyulladást kaptam. Vannak aztán itt más betegségek is, főleg a déli parton. Mégis, ennek ellenére is hiszek a javulás folyamatában. A víz minőségét könnyebb lesz megjavítani, mint az emberi viselkedés, magatartás minőségét, az általános, kiterjedt rendetlenséget. Addig is sorban állok savanyúvízért.

Nemzetközi gyülekezet vagyunk. Néhányan a kempingből szaladtak át a kúthoz gyalogosan, de a többség autóval érkezett. Az autók rendszámából és jelzéseiből látom, hogy vannak itt németek, csehek, oroszok, svédek, dánok, jugoszlávok. A kútnál nagy az udvariasság, szinte már szertartásos. Töltögetik a műanyag kannákat, s közben pohárból, kulacsfedélből kóstolgatják a vizet. Akinek több kannája van, megtölt egyet, és maga elé enged valakit, vár egykannányi időt. Három-négy nyelven váltogatunk szavakat, tőmondatokat. Eszembe jut a rádió híradása, hogy az amerikaiak a lézerfegyverrel lelőttek több rakétát. Eddig csak a földről tudták lelőni a repülőgépeket és a rakétákat, de most ezen a hadgyakorlaton repülőgépre telepítették a lézerágyút, és lelőttek vele egy csomó rakétát. A rádió még azt is elmondta, hogy milyen sebességgel mentek a rakéták. Nem tudtam megjegyezni… Mintha semmi közünk sem lenne az egészhez. Mi itt állunk egy kútnál, különböző nemzetek fiai, és a vízre várunk. Nekünk itt a Berzsenyi-kútnál félnünk kellene egymástól, de nem félünk. Semmi bajunk sincs egymással. Udvarias mindenki, és mosolyog. Az egyik svéd beleiszik a kannájába, és szomjasan elnyel egyliternyi savanyúvizet, aztán újra sorba áll, hogy kiegészítse. A jugoszláv aztán megszólal magyarul, és biztat, hogy töltsem meg a kannámat, mert neki még kettő van, és nem akar várakoztatni. Úgy tűnik, egy hajszál választ el bennünket a világbékétől, de a világ teljes összeomlásától is.