Minden másként van

Újabban, ha járom a várost, vagy hirdetéseket olvasok az újságban, világosan érzem, hogy minden másként van, mint két-három éve. Új helyzet keletkezett. Kis üzletek, drinkbárok, butikok százai nyíltak meg a főútvonalakon, a járdák szélén maszek pavilonokból kínálják a hamburgert, pizzát és a hot dogot. Színes tömeg hömpölyög az utcákon, és költekezik. Nagyon sok a külföldi, a németeken, olaszokon, cseheken és lengyeleken kívül a keleti ember is. Törökök, akik pár éve még az isztambuli utcán unatkoztak, most Pesten unatkoznak. Látszatra. Úgy hallom, az éjszakai szórakozóhelyek is tele vannak, s nem számít, hogy mennyibe került a whisky vagy egy üveg pezsgő. Sok a kurva, és a kurvák jól keresnek. Így a strici is sok, ott ülnek ők is a bárpultok magas székein. Már baráti országokból is érkeznek kurvák, s szolgálataikért ezerrel többet kérnek, mint a magyar honleányok. Elszaporodtak a drága nyugati autók. Néhány éve még megcsodáltam a közelünkben lakó, de ki tudja, hol dolgozó villanyszerelő óarany színű Mercedesét, de napjainkban már belefáradtam a csodálkozásba. Sok a Mercedes, BMW, Opel és Volkswagen a pesti utcákon, nem beszélve a torinói Fiatokról és a japán autók egész skálájáról. Mondják, hogy a használtautó-piacon már minden kapható, nulla kilométeres Mercedestől a Mazdáig, de ugyanígy a nulla kilométeres Ladák és Skodák is. A Mercedesek, BMW-k ára közelítgeti a milliót, de az új Skoda százhatvanezer, egy Lada, típusától függően két-háromszáz ezer forint. És ezeket az autókat megveszik. Nem értem… És hogyan kerülnek az országba? Nem tudom… Én csak bámészkodom, és nem értek semmit. Bizonyára ez így helyes, valahol fent így rendezték el. Egyik csoport talpig Mazdában, Mercedesben, a másik nézi.

A hirdetéseket is szeretem olvasni. Jók. Azt mondja: „Sport Opel Rekord Diesel, automata gépkocsit újszerű állapotban, elcserélnék háromszobás, budai öröklakásra, értékegyeztetés…” Csodálatos autó lehet ez a Diesel Opel, de egy háromszobás budai öröklakás kétmilliót ér. Egy használt autó is? Hogyan van ez az egész? Valami történt itt, és mi, valószínűleg a többség, nem vettük észre. Egy fázis valahol nekem kimaradt.

Egész ősszel autógumi után futkostam. Most a következő hirdetés került a kezembe: „Mindent egy helyen! Gumiabroncs-beszerzés, futómű-beállítás precíziós műszerekkel stb.…” – Ha ezt októberben olvasom, akkor megfizettem volna a maszek felárat, s szaladgálás helyett az íróasztalom mellett ülök. Jó, hogy keletkezett egy ilyen maszek műhely. De a szaladgálásommal, időm elpazarlásával is összefügg ez a műhely. Eszembe jut egy kép. A körút nagy gumiüzlete előtt a járda tele van abroncsokkal. Boldogan dobogó szívvel léptem az üzletbe. Kiderült, hogy nincs gumiabroncs, mert egy maszek megvette az egészet. Mire kimentem, emberei már teherautóra rakták. Érdeklődő kérdéseimre sem a maszek, sem az emberei nem válaszoltak. – A hiánygazdálkodásból eredően nálunk mindig nehéz vagy körülményes volt gumiabroncshoz jutni. De amióta kitört az „új gazdasági mechanizmus”, azóta még körülményesebb. Most ugyanolyan kevés a gumiabroncs, mint a korábbi években, vagy még kevesebb. Ezt a keveset most többen árulják. A nagyker az állami üzletnek, az állami üzlet a maszeknak, így én már csak felárral juthatok hozzá. Így van ez minden kurrens autóalkatrésszel. A maszekok nagy tételben felvásárolják és úgy adagolják, mint a kényurak. – Örülök, hogy sok üzlet nyílt, sok új műhely és vállalkozás lépett be a gazdasági életbe, de sajnos ugyanazt a keveset osztják el drágábban és bonyolultabban, ami korábban is a rendelkezésünkre állt. Így én, a vásárló, alkatrészre szoruló kisember vagyok az egyetlen vesztes.

Hirtelen egy olyan társadalom kellős közepén találtam magamat, ahol minden mozgásba jött, színes, vibrál s a bőség látszatát kelti. Hogy nincs bőség, csak akkor derül ki, amikor az ember valamit konkrétan venni akar. Autógumit, Figaro arcvizet, papírzsebkendőt, géppapírt, kis haboltó készüléket, hűtőgépet, színes tv-t, samottot, téglát, betongerendát, bútort. Mégis tele vannak a kirakatok, valamivel. A városban járva úgy érzem magamat, mint az autópályán. Százzal lehet a szabályok szerint hajtani, de a nyugati kocsik s a nagyobb Ladák is százötvennel-százhatvannal elröpülnek mellettem. Szinte állva maradok.