Enikő és IlikeA Nagybányai úttól már visszafelé jövök, amikor újra találkozom az öregasszonnyal. – Sikerült? – kérdem tőle. – Nem találom, pedig egyszer már jártam ott. – Itt tessék elindulni, a völgyben lefelé… – De ez a Csatárka utca. – Csak egy darabig, a Pitypang utca után váratlanul Zöldlomb lesz belőle. Üljön fel a 29-es buszra itt a keresztnél, és menjen legalább két megállót. Messze van innen. – Ó, kérem… Nekem semmi sincs messze, amióta nyugdíjas vagyok, mindennap feljövök a hegyre gyalog, aztán meg vissza a Mártírok útjára. A gyaloglás jót tesz a szívnek. Sokáig szeretnék élni. – Rokon az illető, akit meg akar látogatni? – Nem, az Enikő nem rokon, de nagyon megszerettem, mert a szomszédomban lakott. Mit szenvedett ez az asszony, nem tudja elképzelni… – Betegség? – Nem, szép egészséges asszony. A férjétől szenvedett. – Ivott a férje? – Dehogy… Vagyis talán egy keveset. A nőkkel volt baj. Felhordta a nőket a lakásba. Hányszor ott érte az Enikő, de hányszor… Tűrt a gyerek miatt. De amikor az egyik szeretőjét be akarta költöztetni a lakásba, az Enikő nem bírta tovább, beadta a válópert. – Melyik lakásba? – Hát a lakásukba. Azt akarta, hogy lakjanak együtt hárman és a gyerek. Az Enikő ezt már nem tűrte el. A lakást is neki ítélték, de hiába, mert a férje nem költözött ki, és mégiscsak odavitte a szeretőjét. Szerencsére a főnöke aztán szerzett neki egy lakást. Egyszer már meglátogattam, a házat megismerem, de nem tudom, hány szám. – Érdekes eset. De most már legalább nyugalom van a házban. – Nyugalom? Rosszabb a helyzet, mint volt. Szörnyeteg az a férfi… Megint felhordja a nőket, de még ha csak felhordaná… Ajaj… – Veri a szeretőjét? – Nem, már nem is a szeretője. Elvette feleségül, és egy kisfiuk is született. De nincs nyugalom, mert felhordja a nőket. Az Ilike ezt nem is bánná, de az a férfi azt akarja, hogy feküdjenek egy ágyban. – Hogyhogy? – Hát az Ilike, a férfi meg az a nő, akit felhord a lakásba. Sokat sír szegény, én szoktam megvigasztalni. Nagyon jóra való teremtés, akárcsak az Enikő. Ez még a Csatárka? – Nem, innen a szeméthegyektől ez már a Zöldlomb utca. A következő buszmegállónál kezdődnek az új házak. – Na, csodálkozik majd az Enikő, ha becsengetek. Köszönöm. Mosolytalanul int az öregasszony, és leereszkedik a völgybe. |