A tekintélyes varjú

Rég szeretnék írni a varjakról, a lényüket, méltóságos durvaságukat csodálom. Szép fekete tollazatukat, melyen mindig felsejlik egy kevés kékség. Most, hogy hónapok óta szorongat bennünket a tél, állandóan varjakat látok. Ablakom előtt vitorláznak, máskor csapongnak a szélben. Ha reggel elhúzom a függönyt, az első élőlény, akit megpillantok, a varjú. A szemközti ház tv-antennáján áll, sokszor harmadmagával, és szemlélődik. Bejön az emberi településekre, de megőrzi varjúméltóságát, nem barátkozik. Antennára, tetőre leszáll, de erkélyre soha. Kitettem néhány szem diót nekik a lodzsa peremére, de egyet sem vittek el belőle, pedig közel libbenve sokszor megnézték.

Már gyermekkoromban megszerettem a varjakat, főleg a dolmányos varjakat. Ha nagyapám szántott a „Szálas alatt”, a barázdában követték a varjak. Összeszedegették a pajorokat, férgeket, amiket kifordított az eke.

Később balatoni kertünk diófái is tele voltak varjakkal. Ha megjelentek a kertben a fekete varjak, már tudtuk, hogy nagy fagy jön, vagy havazás kezdődik.

Egy szelíd varjút is ismertem Balatonszepezden. Megvettük már a hegyoldalban a kertet, de még csak álmainkban épült a présház. Lementünk azért egy hétre ügyeket intézni, nyaralni. Egy bérszobában laktunk a falu szélén. Akkor aszfaltozták Szabó Andrásék utcáját. Naponta láttam ott egy szép fekete varjút, ahogy peckesen végigsétált az utcán, és jobbra-balra tekingetett. Amikor a járda bazaltszegélyét kizsinórozták és rakni kezdték, a varjú egész nap ott járt-kelt és ellenőrizte a munkát, mint egy pallér. Megállt a zsinór végénél, és belenézett, hogy valóban egyenes-e. A kőmívesek nevették, de nem bántották. Szabó András valamelyik fia szelídítette meg, s naponta a tyúkokkal evett az udvaron.

Nagy a különbség a kék ég alatt vitorlázó varjú és a földön sétáló szelíd varjú között. De a méltóságát Szabó Andrásék varjúja is megőrizte. Úgy tudott járni, mint egy nagy személyiség. A színészeknek tanítják, hogyan kell bemenni a színpadra. Ennek a varjúnak nem kellett tanítani, tudott menni, méltóságosan szemlélődni. Tekintélyt tudott teremteni magának. Naponta megálltam mellette, és néztem, hogyan megy, mozdít a fején. Nem lehetett nem nézni. Egyszer aztán eltűnt. Nem tudom, mi történt vele. Méltóságos lépdelései közepette elkapta egy kóbor kutya vagy róka? A nádas, ahol gyakran tanyáznak rókák, csak harminc méterre volt a háztól.