Az okuláré
|
Julian Tuwim után
| nézi jobb és balzsebében. |
|
| Minden szekrényt kiburogat, |
| öltönyt, köntöst végigmatat. |
|
| „Botrány! – rikkant – Minő kár ért! |
|
| prösszög, szuszog, fújtat, kajtat. |
|
| kályhába, kéménybe bújna. |
|
| Már a padlót fölszakítná, |
|
| De most – a tükörbe sandít, |
| nem hisz néki… Odakandít. |
|
| Megvan! De meg ám! Vidorkán |
| ott ücsörög épp az orrán. |
|
|
|