Szerelmes vers

1. Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne, hogy terméketlen s magtalan világ, s örök sodrásban, ölelve-menekülve, haláltalanul gyújtja meg magát, s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve túlélné magát a pusztulást, akarhatna-e, vágyhatna-e többre és jobbra, mint én – lakatlan, senki földje – súrlódok, gyúlok szerelem után!   2. Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám egymás után az arcod, a szemed, ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván megmintáználak, mint az ember az isteneket, s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek: megszülnélek magamnak, mint Föld az embereket.   3. Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek. Legyek füvem, mézem, csorgó borom. Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget szememen, gyötörjön gyönge gyom. Szökjön föl felhőkarcolóhajnal, híd-alkonyat, s ha mellemben a dél időm elveri, bennem emberek éljenek-haljanak, s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem megőrzi és tovább műveli.