Alkalmi vers

Ötven év és ebből tizennyolc együtt – azaz harminchat: (ha kivonsz, összeadsz) tizennégy éves kislány vagy, (s ha így vesszük), én még tizenhét éves nagyfiú, kamasz. Moziba járunk, egymást majd megesszük, úgy szeretjük a szerelmet, (hol van az?). De Rákoskeresztúron ha elejted a kesztyűd, Sárkeresztúron én felveszem neked azt. Vasárnap van. És épp be vagyok zárva a kollégium Héttornyú Tilalmába, s te hajaddal, lépteiddel integetsz: föl-alá jársz ott lenn, hogy ne legyek árva. S most úgy nézek vissza az idő-visszaságba: de jó, hogy akkor megfogtam kezed, mikor csak mindenki másban sejthettelek.