Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok, és nem leszek, csak puszta név, vagy az se, falevélvacok résekből egy szín visszanéz, nem látja ember, se madár, te sem, pedig mondom: „vagyok”, – bár torkom sincs, s hangom, akár az augusztusi csillagok, elég a nincsben, mielőtt szólhatnék… Fű, hamu dadog. Simítsd meg majd a levegőt testeddel, s tudd, hogy az vagyok!