Esős, esteli szavak

Óráját fölhúzom este – társnak. Szívdobogását hajnalig hallhassam, mint annak a másnak, aki már nem velem lakik, ki szuszogását másnak adta, fényei, ébredései – mintha nem is kelne a nap ma – nem nekem kezdenek fényleni, s verítékzik vaséjt a reggel, vasporizzadtság kiveri, vakog az asszonyidőember, s belőlem hullanak percei. Estéll, esőz bennem a nemrég, mesél, de szuszog, mostoha. Úgy alszom el, mintha nem lennék. S nem ébresztene csak – soha.