Csak a sírás
| Maszatos fényű levelek hullnak |
| mintha az erdő, az öreg isten, |
| az istenöreg roncsszirma hullna, |
| lódarázs-szemhéja havazna, |
| körözne egyre, s kinőne újra. |
| Támasztom, mintha homlokodnak, |
| hogy hűvösödjek, havasodjak |
| – lángok, lángok, lángok lobognak –, |
| engem már hova bujdokoltatsz. |
| Leszáradt kezeim ropognak |
| lábam alatt, mosolyom lesárgul. |
| S csak a sírás fényei hullnak. |
|
|