Madár repül a föld felett

Madár repül a föld felett, arcát, szelíd árnyát elejti. Ez a madár a képzelet, aki most magát elfelejti. Nyithatom, csukhatom szemem, mondhatom, Klára nincsen, elszállt, a nálam tisztább végtelen gondolatára bízta arcát, de nem bírom megérteni, milyen, milyen furcsa madár az, ki így száll, ilyen fényteli napon, mint ahogy te szállhatsz árny nélkül, s az is, milyen arc, mit itt hagysz, milyen izgága árnyék? Lélek? Képzet? Te belehalsz, s ez nélküled is tovább száll még, szempillám, szemhéjam alatt rezdül tovább, és egyre mélyebb köröket ír, már gondolat, hasonlít már a szívveréshez.