Levél helyett

Már megint esik az eső, már megint csupa kék-zöld harapás a szívem, már megint vörös, zöld, sárga neonjaidban ázom Varsó és Budapest: Hitted volna-e, hogy megnősz, mint a hajam, mint az eső, mint a szél a fákban. Te vagy itt minden romos fal, minden mécses te vagy, minden parázsló, tisztelgő rózsa, s te vagy itt minden új ház, minden új emelet. Szorítom arcomhoz hajad, de laza a szél, kicsúszik ujjaim közül, nem marad más, csak a hátráló ég, egyre nehezülő szívem, közted és köztem, föld és ég között, ejtőernyő nélkül szállva, szabadon.