Mit mondjak neked

Mit mondjak neked magamról, én kedvesem, napjaid hogy édesítsem, ha elgazosodik a száj, s a szerelmet is, mint egy talált szép kavicsot, gyanakvón csörgetem kezemben?! Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? – Hordalékával átcsapott fölöttem a hús forradalma, a nyár. De mint tavaszi vadvizek, hirtelen itthagyott s nem hagyott mást, csak sárgás iszapot, döglégyfekete sárt. Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? Egy kéz ráz örökké, világrögeszme-zokogás, s hiába tudom: nem vagyok száműzött, úgy fekszem melled, combjaid között, mint lovak, temetetlen dögök tetemei közt izzadt és sáros katonák.