Hó hull vállamra

Hogy van az milyen tétova csodálkozás riasztott engem Megyek zuhogó szédületben Megyek és nem tudom hova Hó hull vállamra Orgona virága kong mégis időtlen a decemberi levegőben a tél a tél káprázata A zsuppos házacskák sora a tündökléstől sorra kigyullad Zúg az éj Bordái sípolnak mint egy hatalmas orgona A tél s a téli nyár hada maga dalol zuzzos füveknek Azt kéne mondanom szeretlek és tudom – nem mondom soha Hát hagyj el Ócska mágia ez az egész télről tűzvészről Annyi az igaz az egészből magam vagyok mint még soha