Arany után
| ha én éltem, nem én éltem, |
| mert ha épp én éltem volna, |
| éltem túl nem éltem volna, |
|
Vogul könyörgő
| Gyökeres fád gyökere rengedezzen, |
| ágas fád ága lengedezzen! |
| Összetekert drága selymed |
| Kék szöveted drága vásznát |
| Az új tavasz jávorbikáját |
|
Példamondatok
| Nézz körül jól Ez a fa árnya |
| És ez a fa De lehet: Te vagy |
| mind a kettő Hát nézd magad |
| Nézz jól körül fa és fa-árnya |
|
Négy legszebb
| El hulla! Virág! El iram! Lik az élet! |
|
|
Két perpetuum mobile:
|
Óröklét-játék T. D.-nek
Őszed irodna Tandori Dezső |
|
|
Egy bűvös kocka síkvetülete |
|
|
|
Ohridi versezetek
| Ha bemész az Ohridi Tóba, |
| olvasd a hullám-írást, odalent |
| Egymás után, sor sorra rajzolódva. |
|
| Darazsak munka-hieroglifája: |
| fénysejtek hatszögű sátra |
|
| Összekeverül való és valótlan. |
|
| S valóban! |
Mintha a valóban: |
| s – mintha tükörben járnál, meghasadóban – |
| megnyílik éj s nap, világ és végtelen. |
|
| A két kárpit közt te mész. |
|
|
II. Két (tréfás) rögtönzés
| zöld habú, hang-tajtékos Múzsa! |
|
|
| csoda, hogy le nem szakadsz |
| ki folyton folyvást ordít,
|
| csillagról földre fordít, |
|
|
III. Képeslap a Szveti Naum kolostorból
|
T. B. tábornoknak Nagykovácsiba
| A tavon, odalenn, egy hajó. Az orra |
| – mintha sebességéből (s H2O-ból) sodorna |
|
| Sirül, pödrődik, sodródik a sodra. |
| Kétoldalt kicövekelik a hegyek. |
| Húrja izzik, megfeszül, remeg, |
| – saját maga előtt tolja – |
|
| Mint egy nagy íj: öbölnyi már! |
| íve most van elszakadóban. |
|
| Aztán semmi… Zöld nyíl remeg: |
| nagy V a messzeségbe fúródva. |
|
|
|
Lécek nappalból – éjszakából
Áni Máni augusztust álmodik
| Mintha a hold gallya volna, |
|
| köze is csillag, holdlyuk. |
|
| talán én, talán te, talán épp ő. |
|
|
Áni Máni muzsikál
|
László Évának
| Egyszer a szél volt a fésűm, |
| de inkább szájmuzsikám volt, |
| emeltem selymesen számhoz, |
|
| S hát mit látok a világban? |
|
| Táncol a porszem a fényben, |
| táncol a csillag magától. |
|
|
A költő délutáni dörgedelme gyermekeihez
| Ne igyatok a tenyeretekből! |
| mielőtt a csapra hajoltok, |
| mintha puha mancsok tapodnák, |
|
Áni Máni vekker lesz
| Áni Mánit megkértem egyszer, |
| hogy ébresszen fel pontban, mivel |
| én el-elkések, ő meg vekker, |
| nem késhetem le a vonatot, mert |
| maga a víz vár, Szigliget: |
| a ház, fák, baglyokkal kirakott kert, |
| ösztörüs rózsalonc-színek. |
|
| hogy ezzel is segítsek neki, |
| és friss legyek, gyors, fürge, ha majd |
| de tán az álom, vagy talán a |
| nagy izgalom, mi nőve nőtt – |
| felébredtem magamtól, jócskán az |
|
| Mosdottam már, s mit hallok: „Rusnya |
| béka ki az ágyból, mi lesz? |
| Te lusta béka-szégyen, ugorsza!” |
| – majd sápadt csönd és semmi nesz, |
| az ajtófélfa mögül egy félig |
| „Jaj, mit tegyek most, el fogsz késni, |
| nem tudlak fölébreszteni, |
| keltegetlek, ha fönn vagy, magad,
|
| vész az igaz igyekvés kárba, |
| hacsak – mosolyodott el – hacsak, |
| csak ha vissza nem fekszel újra!” |
|
| S én mit tehettem, fél-vizesen, |
| hogy fölébresszen, ágyba bújtam. |
|
| De, igaz, nem is késtem el. |
|
|
„Ég a házad”
| Csigabigát: csalogattam a holdat, |
| ahogy mászott fölfelé egy fűszálon, |
| fénylő szarvacskáit hogy kitolja |
|
| És mindenem csupa lábnyom. |
|
|
Egy gyerekrajzra
| A szivárvány-leány földtől égig ér, |
| a szivárvány-fiú égtől a földig, |
| a szivárvány-leány suhogása pipitér, |
| a szivárvány-fiú réti csöndeket zöldít. |
|
| A szivárvány-leány haja églassú folyó, |
| pávaszem-bilincs-csobogású zene, |
| két copfja csillagcsúszda, zsibogó |
| hullócsillag-raj csuszkorál rajt lefele. |
|
| A szivárvány-fiú haja földig ér, |
| dől ki belőle madár-zuhatag, |
| fejénél felhő-nép döngicsél, |
| cseresznyemag szívű nap fakad. |
|
| A szivárvány-leány dereka nád, |
| hátrahanyatlik: nyugattól keletig, |
| s ahogy hídba ereszti le magát, |
| a halált a haján áttereli. |
|
|
Születésnapi vers
|
Bertók Lászlónak
| s kétszeresen is! – De hol van |
| az ötvenes évek?! – A holdban! |
| (Hál’ Istennek, kibírtuk.) |
|
| De ez a te-félszáz, hol van, |
| László, melyik föld-holdban? |
| vándorolsz élő húsunkban: |
| jelenben, jövőben, múltban?! |
|
| egy tagban, tagosítatlan, |
| kissé – de egy birtokban: |
|
| A másik meg? Ne számold össze! |
| Beadtad versekként a közösbe, |
| hogy veled jussunk többre |
| s te velünk légy egyszerre |
| birtokos s birtok is egybe |
| – és – vers versre, rög rögre – |
|
| mindaz, mit nekünk adtál, |
| hogy magadra ne maradjál: |
| Vése, Nagyatád, s Marcaltájt |
| világűr tárgyak a szívben: |
|
Utószó:
| Költők, amíg csak bírtok, |
| s míg: sörtök, bortok, írtok, |
| László! Örök költői birtok. |
|
|
Áni Máni messze néz
| Láttad-e már, hogyan vonulnak |
| hegynek a fák, hogy bandukolnak |
| rengetegnél is rengetegebben, |
| mennek egyetlen nagy tömegben, |
| egyetlen erdőrengetegben, |
| horhosban, szurdékban, völgyben, |
| földsánc mentén, följebb és följebb, |
| majd újra csak egyek és kettek! |
| S vannak, kik előresietnek, |
| és nekivágnak egyedül, újra, |
| s lesz, ki egymaga ér a csúcsra! |
|
| Kívánom: érj föl te, és örülj! |
| De ha fölértél, nézz körül, |
| s gondolj reám, ki elrejtettem |
| lábam nyomát a rengetegben, |
| s bár visszafelé meg nem találod, |
| tudd: itt járt sok jóbarátod, |
| ki mind te vagy, mert benned élnek. |
|
| Ints hát nekik! Lehet, fölérnek. |
|
|
Havas fény
| De jó is tudni hogy van valaki |
| Van valaki odaát a havas háztetők alatt |
| Ott túl a rakparti háztetők alatt |
| Van valaki a havazásban ott túl aki tudja |
|
| Virágokat szelídít Ő: rétszavakat |
| A röpülés villámló hiányjeleit |
| Örök aposztrofjait az égnek |
| Létszavakat szelídít Ő: virágokat |
| Disznóparéjt, vadsóskát, tikhúrt, papsajtot |
| A rét-gyepszótár útszélremagzott |
| És létjeleket szelídít: madáraposztrofokat |
| A tél pohos pontosvesszőit |
| Terek kövein fák promenádjain virityelő |
| Izgága madárcigány-népet nyárseftelő |
|
| Ó távol Fű- és Fabarátom! |
| Kedves madaraid és kedvenc szavaidat! |
| S indulj a város alá a falakon túlra! |
|
| Csönd tutul ott és ólálkodó sötét |
| Sárkánygyík-Duna és királysága |
| Kígyófolyók és gyorsgyíkpatakok |
| sikló-Inn, sárighasú Ipoly, tekergő Tisza |
| Két lábon táncoló nagy busa Lánchíd |
| S más hidak: jámbor tigris, oroszlán |
|
| Csönd tutul ott és ólálkodó sötét |
|
| „Atyámfia, Farkas! Kérünk téged…” |
|
|
Költők, mi
| Nyomjuk, mint süket a csöngőt, |
| költők, mi: emberiség-köldök- |
|
| mint aki holnap született. |
|
|
|