Káin próféta első levele a Cainus-bélieknek: A tervező álma

Most tervezek ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának, tervezek, tervezek ennek a négy tagú családnak egy gyönyörű-gyönyörű-gyönyörű gyönyörűséges lakást. Mit lakást?! Hazát! S a hazában házat! Az egyik fala – Legyetek üdvözölve! – maga a szabadság: mozdítható és mozgatható a lakó tetszése szerint. A másik: biztonság, nyugalom. A harmadik: barátság, testvériség, szeretet. S a negyedik, igen a negyedik szellemi, szerelmi gazdagság, bőség. Ez a szoba itt legyen majd a Napból, s legyen a nappali. Ez a puha éjbársony éj legyen a hálószoba. Ez a napvilág-virágos délelőtt-délután rét legyen a gyerekeké. Falai között forgószél táncol, szökőkút- meg napsugár. Libikóka is van: egyenlítőből középütt a dél, két vége meg este és reggel. Attól függ, ki ül rá játszani. Az este-szobában meg motoszkáljanak, szunyókáljanak a szülike-öregek. Kell persze egy ebédlő is – talán a dél megfelel nekik – s no persze minden egyéb is: kamra, fürdőszoba, WC, garderobe és… és… és… No de álljon meg a menet! Mi ez a pazarlás! Hisz ez a gyönyörű négy tagú család, ez a kétgyerekes családanya, ez a kétcsaládos családapa tökegyedül van. Ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának nincs is gyereke. Ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának senkije sincs. Ez a gyönyörű négy tagú család egyszál maga van. Se rokona, se ismerőse, se apja, se anyja. Nem is volt soha. Úgy lett, ahogy van. Ehhez a gyönyörű négy tagú családhoz nem jön soha senki, se rokona, se boldog őse, se elődje, se ismerőse. Minek akkor ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának ekkora kegy?! Úntig elég lesz nékik ez is: a hosszúsága mondjuk két méter a szélessége nyolcvan-száz centi, s a magassága meg – de mit magassága! – a mélysége kettő vagy kettő és fél. A földben.