Vers-variáció Zöldi Zsuzsi Szigliget-reggeli mondatára

 

I.

„Zsuzsi lába megijedt”,
s ijedtiben elszaladt.
No, de ki hallott ilyet,
a Zsuzsi meg ittmaradt.
Így „szok lenni” általában,
ha elszök a Zsuzsi lába.
Zsuzsi rí is egy kicsit:
Mindig itthagyják a kicsit.
De nem marad ő se rest,
lábrakap, fut egyenest.
No, de mivel futhatott,
ha a lába elfutott?!
Egész Zsuzsi könnybelábad,
hogy érem utól a lábam
lábam nélkül, ha szélvészláb
nem futhatok így, kétkézláb?!
Menjek a kölcsönláb-boltba?
Adjam alábbnál alább?
Kengyelfutókhoz loholjak?
Nekem a forgószél is faláb,
ólomlábon jár a villám is,
ha nem hurrikán legalább!
Talán, ha mint a gondolat…
utólérem jó lábamat.
Meghallja ezt a Föld, s a Nap,
s míg Zsuzsi lábatlankodik,
összedugják kobakjukat,
hogy is segítsék meg Zsuzsit?!
„Leszek én a kölcsön jobblába.”
„Én a bal!” – szól és ott terem
a nap és a hold sugára.
S fut, fut Zsuzsi fénysebesen.
Mikor éri el, nem tudom.
De ha egy fénysebes karaván
baktat – ó, Einstein – a Tejúton,
az az idő a Zsuzsi-lány.
Ő fut saját lába nyomába,
s ha majd saját sarkába ér,
egyszerre süt a világra
Nap, Hold, reggel, este, dél.
 

II.

A székláb is megijedt,
s ijedtiben elszaladt.
No, de ki hallott ilyet,
hogy három meg itt maradt.
Most a nagy négylábú szék
háromlábú suszterszék.
Zsuzsi odapenderül,
és a suszterszékre ül.
Kukoricahajból ragaszt
bajuszt, olyan majszterosast.
S nekiáll – legyen az bármi
lábbeli, megreperálni.
Az elhordott nappalokat
hozzák is a rossz napokat.
Az elvásott reggeleket,
félretaposott deleket.
Ennek az estnek a sarka
csámpás – rég nincs holdvasalva.
Kapja hát a holdpatkót
– „Jobb lesz, mint újonnan vót!” –
s rászögzi fénydikiccsel,
fényfolttal és napszeggel.
A boldog, ki visszakapja
világgá is mehet rajta.
Világgá és azon túl,
nem vásik el ezentúl,
mert a szeg, a vas, a folt,
olyan mint valaha volt,
a suszter is békebeli,
magától megy a lábbeli.
 

III.

Epilógus
A versláb is megijedt,
s ijedtiben elszaladt.
No, de ki hallott ilyet?
Ez a vers meg ittmaradt.
Elszaladt, elszaladt,
ez a vers meg ittmaradt.
S ha ittmaradt – hát kié?
Zsuzsié s mindenkié!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]