Nyolc sor, meg egy

A fényeket mindég szerettem. Gyöngéd gyíkjai az égnek. Egyszer egyet kezembe vettem. De kettétört. Bennem sötét lett. Fényteremtmény, azóta félek. Nappalom éj, eltemetetlen. Csak árny és árny. Egyre és egyre. És úgy fekszem gyilok-kezemben, ahogy lélegzetében a lélek.