Arccal a földnek
|
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, |
Órám tisztességes, csak légyen utolsó. |
Akár farkas, akár emésszen meg a holló: |
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó. |
|
Arccal a földnek, ahogy éltem, |
fekete kátránypapír-éjben, |
hol nem megy le, s nem kel fel a nap, |
|
mert ragyog örökkön örökké |
földdel teli szívem helyén |
napvilág-hallhatatlan rögökké |
fényesedett ember-remény, |
|
fejjel lefelé nőnek, égnek |
és földben száll a földnek, égnek |
|
a föld alatt fordult az égbolt, |
változik nappal, éjszaka, |
a fönti ég csak sötétség volt, |
vagy a napvilág látszata, |
|
kátránypapír-fekete éjben, |
hol nem ment le, s nem kelt fel a nap, |
arccal a földnek, ahogy éltem, |
|
|
|
|