Csönd és szó
Tankok, tömeggyilkosok nyomában |
mindig megy egy – ki tudja ki: |
áldozat? bűnös? – csöndje és árnya, |
hogy megjegyezze, s majd mondja ki |
azt, ami történt, ami volt. |
S bár nem lesz soha élő a holt, |
hogy volt, el fogja mondani. |
|
Igen, a csönd vagyok, s ha voltam |
volna valaha is más, nem én! |
Nem én lélegeztem, daloltam. |
Ahogy lóg szögesdróton a fény |
buborék-lék száll a jég alól. |
Ahogy egy siketnéma dalol |
egy bombatölcsér peremén. |
|
|
|