Hasonlatok

Mint Krisztus sebébe Tamás ujja,
mállad a tükörbe a fény.
Mélyül, mintha rög-kútba hullna,
vagy a világűrbe hatolna,
és mégis, még meg se karistolja
se odaát, se a felszínén.
Játszik visszáján és színén,
búzaszem-pupilla peremén,
világűr-kútkáván az én.
Mintha mi lesz, visszahajolna
a voltba, csobban a jövő múltja:
a jelen, önárnya peremén
átbucskázva kirajzolja
önmaga árnyát a fény.
A napvilágot a költemény.
És csobog a föld. A fekete fény.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]