Nyolc sor

A fényeket mindég szerettem. Gyöngéd gyíkjai az égnek. Egyszer egyet kezembe vettem. Fénye eltört. Bennem sötét lett. Árnyteremtmény, azóta félek. Napom gyűrött, éjem vetetlen. És úgy fekszem önnön-kezemben, ahogy lélegzetemben a lélek.