Mese
És elébb megfeketedtek a vizek. |
|
A fönt szálló szárnyas esők, és a |
lenti, lábujjhegyen járó harmat. |
|
Majd elapadtanak mindenek: |
|
A kutakból kígyó patakzott, |
a tenger és óceán, mint döglődő, |
önmaga kiszáradt partján. |
|
És egyszercsak kigyúlt az ég. |
megcsavarodott maga körül, |
s az elvékonyult, hamuszínű hártyán |
feketén és vörösen világítva, |
|
De már nem volt, ki pápaszemét |
– az idő végtelennyolcasát – |
|
ekkor egy farkas elsírta magát: |
Balszeméből lassan kigördült a föld. |
Jobbszeméből kigördült az ég. |
|
|
|