Komor szárnyakon

Vacogó kivégzőosztag, fogaim fölsorakoznak. Tenyerem kétélű balta, a virágot lenyakazza. Vijjogó gyerekkel viselős nők szállnak. Hasas repülők. Suhancok, süvítő aknák, a csöndet fölrobbantják. Káin szédeleg. Iszonyodva bámul a világvárosokra. Ez szerelem volt, odaát az a csonthamu a család. Ábelföld nyüszít, mint az állat tudja, bűnére nincs bocsánat. És komor szárnyakon, mint az ítélet, kivándorolnak a földről a gépek.