Csönd

És majd besüpped az ég, megroskad, összetöpped, s mint elhagyott sírokon, elgazosodik a földön az éj. Csönd lesz, és mégsem lesz csönd ez, mert nem lesz, mi mérje a csöndet, csak zajtalan némaság, arcbafagyott lehelet, csönd. Hol lesz akkor barátom a porhadt temetők nyugalma, lesz-e ember, síró nénike a fák közt, mekegő kikötött kecske, béklyózott bárány a fűben? Lesznek-e méhek? Lesz-e még valaki – ember – ki a bomlást elmúlássá szelídíti? Csak csönd lesz, csönd, s a csöndben Döglegyek, keselyűk, hollók – zajtalan keringő bolygók – a Föld felett.