És tudd

Törd el, mielőtt elmégy, lábadat, ne mocorogjanak a lépteid a kövezeten, szemhéjam alatt – Irtsd ki, a hátad mögül, árnyadat, mert ráég arcra, kőre és virágra, romtenyeremre, arcom külvárosára – de jól vigyázz, ha szöksz, menekülő úgy szökj, ahogy tüdőmből levegő, földből a fény, ahogy a világűrből az elektronok és tudd: a világvégén én vagyok, két lengő hegy, két tér, két állkapocs őrlöm a liszt-időt – őrlöm a liszt-időt – Hát fuss, szaladj! S vigyázz! Oda ne kapd a sarkadat!