Dal

Már fénylik a csönd, édesem, este van, bontsd fel az ágyat, a gyűrött szántókat simítsd el, rázd fel a rétet, igazítsd el a kemény, dagadó dombokat, és a csikorgó, vassodronyos éj peremén ülj le, és szólj rám: Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám, s hazatalálsz.