Eső

Százezerlukú furulyát illeget szájaszélén május, kiebrudalt senkifia. Bőrigáznak a gabonák. Egy ember, keshedt fűrészbakon dolgozgat, s hirtelen elárvul a magabiztos és vakon bűvölő eső mosolyától. Ilyen muzsika kellene mindig, ilyen aszály eloltó, embert, vetést gyógyító zene. Falvakat fürdetne a portól. De tudja, gyerekes képzelés. Jégverés kereng a magasban. Veszi a fűrészt, fütyürész, egykedvűn, falsul, szaggatottan. Reccsen a fém, a fababák sírnak, verejték dől a fáról. Hajlong, jég veri homlokát. Dolgozik, bármit és akárhol.