Van-e jogod?

1.

Van-e jogod

ríni egy nép helyett,

mert egy nő nem szeret,

és apád itthagyott?

Van-e jogod

szólni mindenki helyett,

ha se több, se kevesebb

nem vagy, mint azok?

Igaz, a szavakért,

úgy kapsz, mint régen ételért,

de nemcsak azért,

azért ragaszkodsz

a gondos gondolathoz,

hogy a magvasabb gondhoz

ne legyen semmi közöd?

Mert mi lennél

meztelenül és teljesen pőrén,

így egymagad?

Ha lemállnának rólad a szavak!

Maradnál-e még

érték és emberi mérték,

mi nemcsak szép, s ravasz formát

szólni jogot is ad,

s élni,

hittel, s hitellel,

mint az uradalmi kovács,

ki élt földbevetetten,

meghalt lova után kötötten,

otthon,

Keresztúron,

tizenkilencben.

2.

De tudnál-e valami,

valami mást,

kaszát ragadni, kapát

és azzal vallani,

mint ők, azok

kikben csak múlás viszolyog,

s a felejtés nem is halál?

Vagy csak azért beszélsz,

hogy élj, élj,

akkor is élj,

ha a föld megzabál?

S az is mit ér?

Mit ér, boldogít-e a tudat,

hogy tán egy nép, osztály

magáénak fogad,

s kitagad

belőled mindent, ami nem ő –

szülő és születő,

nő és csecsemő,

minek is mentenéd magad?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]