Az Ezüstfenyő téren

Az Ezüstfenyő téren ahol életem élem, másodmagamban, az egérsivatagban, csönd van. A forradalmak s mammutok itt kihaltak, akkor is unnák, ha pénzért mutogatnák. Rekedt rádió buffog a réten, labda puffog. S míg zenél a klozettszag, virágok balettoznak. A holdon, kis mütyűrön kék-csipke tv-függöny, repedésránc, fény-migrén a levegő állótükrén. Itt merd a lehetetlent. Önts a lavórba tengert. Vizét szántani hullasd hajszálaid. Szemeid, két bors-ökröd, űzd szét, törjenek tükröt, s vessék be búzaszemmel végre: ésszel, kezekkel. Itt nem lehet szeretni, se halni, se születni. Csak lenni, vanni, várni. Szájat és körmöt rágni.