Elégiák
És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe, |
füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak, |
teremtett virágokat – tőlük tanuljam el a nevetést, |
elrendelte a tüzeket, szenvedjek, szerelmesedjek. |
|
Mielőtt megszülettem, egyetlen anyaméh volt a világ. |
|
Este van, csutkalovaim kiitták a délután fényes pocsolyáit, |
s belenyargaltak a tűzbe, a sparherd kormos mezőibe, |
ez vizet forralt, piros kenyeret hozott hátán a másik, |
a harmadik csak lehajolt hozzám, tüzet evett tenyeremből, melegített. |
|
Fölnőttem – Mint megrögzött labda, elpattan tőlem a szabadság. |
|
|
|