József Attila
| Egy akác mosdatta meg szegényt, |
| de nem védte meg, csak magába morgott, |
| s csizmát húztak a jegenyék, |
| bricsesznadrágot, csendőrzubbonyt. |
|
| De íme, szétgurult csigolyái |
| élükre álltak és most dombok. |
| Homloka fennsík: hazatalálni. |
| Gerincére ország rakódott. |
|
| Szíve körül két ország fekszik: |
| cseléd Dunántúl mosolyog, |
| napszámos Alföld melegszik. |
|
| a föld alól is, tépi az éjt: |
|
|
|