Ábel fölsóhajt

De jó volna most játszani: a világ vérző árnyai között levélnek látszani. De jó volna úgy hullani, lebegni, lenni, múlani: megóvnak anyám ujjai. S ha lent a Lentben, a levél lúdbőrző hold-erezetén dideregne valami fény: hinni, hogy apám tenyerén. Vascsizma a szívem hegyén. Csizmavas a szívem helyén.