Emlékfoszlány Isten időbárkájából

Kezdetben a kéz jó volt. A tenyér fölásta a földet. A marok bevetette. Az ujjak elboronálták. Az ököl elsimította, elhengerelte. Esténként a tenyér simogatott. Cirógatott a kézfej. Aratás után a kéz megmeste a kenyeret. A tenyér vizet merített. Egy nap a lesújtó durungtól a kéz eltanulta az ölést. A tenyér vassá vált. A kéz kővé. Az ujjak hurokká lettek. Aztán megszületett a kés. A kés elárulta a kezet. Elárvította a tenyeret. Vajon lesz-e még kéz a kés?