Jóravaló Joó Jeromos

Rákos Marcsinak Marcsi álmából rakott egy igazi remeterák-lakot. Az alja csorba égbögre: a Vörös Tenger öble. Körfala tükrök havából kerekedik, a sivatagi sugárból. Tornya csavaruló csudabiga-csoda, afféle mindenségpalota. Szép, szép! De minek? Ha nem lakja senki. Marcsi kezde is nekikeseredni. Majd kiszakított a tengerből egy fehér irkalapot: egy gyűrött hullámot, kisimította és legott, egy hirdetést fogalmazott. „Hajléktalan remeterákok!   Hahó! Halihó! Egy csoda remeterák-palota   magány-okokból   jutányos áron kiadó! A tengervíz bevezetve, puha homok-nyugágyak benne. Csillagokig vezető csigalépcső. Holdtévé. Sose kiégő képcső. Fogható rajta minden csatorna: Napvilág, Mars és Plútó. A Szaturnusz kilenc holdja meg a Föld. Igaz, néha sötéten, amolyan félárnyékképpen. Legfőbb értéke a kies laknak, hogy minden ablaka vakablak,   azaz: sehova néz.   Így itt egy nehéz- szívű, szomorú remeterák, akinek túl tág és víg a világ, a világ végéig boldogan ellakhat.” Ígyen. Majd a hirdetést a leggyorsabb hírügynökségre: rábízta a fényre, és várt. Várt! Hogy: végre. Végre. Végre.   És végre! Kocogtatják az ablakot. „Bocsánat, jó helyen vagyok? Jóravaló Joó Jeromos vagyok. Kegyed az a Rákos Marcsi, nemdebár, aki egy hajléktalan remeterákra vár? Igen? Igen? Drága Marcsisága, olvastam szíves sorait a Tengeri Föveny Újságban, s rögvest rohantam, ahogy a hat lábam baktatni bírt remeterákhalálában, hogy le ne késsem.   Még nem? Ó, akkor ha lehetne, kivenném e lakot egész harmadik évezredre. Ki is fizetném. Bármilyen valutában: tenger színében, égben. Csekkel: nap-nyugtával. Az aláírás rendben. Igazi. Nem hamis. Mindenütt elfogadják. Maga a Nap is. Csak egy a baj. Ha sokáig vagyok egyhelyütt, kissé nyughatatlan vagyok. Ezért hol itt, hol ott! Ezt írta föl a doktor. De nyugodt lehet Kegyed, az első évezred alkonyatkor itt leszek, pontosan háromezeregyben. Ha így is megfelelne…”   Marcsi bólintott, rendben, hisz e remeterák-lak kész jurta, vándorsátor, beköltözni se kell, szinte megy, megy magától. Marcsi most tűnődget, milyen az a világ, hol is baktatgathat a remeterák. Egyedül hallgatja tenger mormolását mint Mikes Kelemen remetesége mását?! „Bár minden Holnap Ma lenne, bár Holnap lenne Most! Még ma viszontlátná a vándort: Jóravaló Joó Jeromost!”