Trallalázó Lalalászló

Julian Tuwim után
Dallalában, híres egy hely,
Vidám utca huszonhárom
alatt él egy híres dalnok,
Trallalázó Lalalászló.
Neje – Trallalilla Csilla,
lánya – Trallalali Vali,
fia – Trallalalér Valér,
a kutya is trallalutya.
Hát a cica, a kis cica?
A cica is trallalica,
s van egy vicces papagáj is,
Trallalalár Mamagáj is.
Minden nap reggeli után
összegyűl a hív dalárda
elzengni a kedvenc daluk
a mester hódolatára.
Ha a trallalálca pálca
pisszt int a maesztró kezében,
csönd lesz – s egy pillanat múlva
fölzeng – zümm – a zengő ének:
„Trallala lalla Tralla lalla
Trallalalla tralla tralla”
A csodás kórus Maesztró
Trallalázót magasztalja.
Dallaláznak, trallaláznak,
a mester is abbahagyja
a vezénylést, dalra gyullad:
„Trallalalla, lalla Tralla.”
A konyhából, a garázsból
zeng a dal a szent gazdáról,
már minden lakótárs fújja,
minden járókelő, utca,
Trallalurka Sofőrgyurka,
meg a Trallaluktakukta,
meg a Trallalaxistaxis,
még a kisegér is,
a trallalegér is,
bár fél a cicától,
a trallalicától,
sunnyadoz a sutban,
setét trallalutban,
így cincog az incifinci:
„Tralla, tralla, trallalinci.”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]