Egy fagyott hal
| Egy fagyott hal nagy falumban |
| fagyoskodik egy falombban, |
| bár köztudott, hogy egy fagyott hal |
| általában véve nagyot hall. |
|
| Most egy tiszti ordonánc, |
| fut arra, hogy nagy titokban |
| versvarsával halam kifogja. |
| Épp úgy nyafog, mint egy fagott. |
|
|
Trallalázó Lalalászló
| Dallalában, híres egy hely, |
| alatt él egy híres dalnok, |
|
| Neje – Trallalilla Csilla, |
| s van egy vicces papagáj is, |
|
| pisszt int a maesztró kezében, |
| csönd lesz – s egy pillanat múlva |
| fölzeng – zümm – a zengő ének: |
|
| „Trallala lalla Tralla lalla |
| Trallalalla tralla tralla” |
|
| Dallaláznak, trallaláznak, |
| a vezénylést, dalra gyullad: |
| „Trallalalla, lalla Tralla.” |
|
| zeng a dal a szent gazdáról, |
| már minden lakótárs fújja, |
| „Tralla, tralla, trallalinci.” |
|
|
Zoknipofájú vers
Pedig a nagymama hogy tanított! |
„A szája szélét meglazintod, |
széthúzod, aztán zsuppsz! Bele!” |
|
és sír közt, meg lehet szokni. |
Mit várhatni egy bölcstől, |
|
|
Ki mit csinál
| Hegyszomszédjához, a holdhoz |
| a magas csúcsról bezörge. |
|
| s dalolt egy borz-szongot. |
|
|
Fityiszkedések
| Egyszer az egyszeri légy legyeskedni kezdett, |
| rakonczátlan rák a mák arákkal kikezdett, |
| elfajdzott a fajdkakas, mint akit besóztak, |
| ükkeselyű kese lőn, baglyok begolyóztak. |
| Tikk-takkolva járt a tik, mint egy órakészlet, |
| nyalánk nyúl nyúlánkodott, a csibe csibész lett, |
| bikmakk-bak bakot tartott, a berbécs bocs-bocskort, |
| orrszarvú orrt orrontott, orromra megorrolt. |
|
Jóravaló Joó Jeromos
|
Rákos Marcsinak
| egy igazi remeterák-lakot. |
| kerekedik, a sivatagi sugárból. |
|
| egy hirdetést fogalmazott. |
|
| „Hajléktalan remeterákok! |
| Egy csoda remeterák-palota |
| puha homok-nyugágyak benne. |
| Csillagokig vezető csigalépcső. |
| Holdtévé. Sose kiégő képcső. |
| Fogható rajta minden csatorna: |
| A Szaturnusz kilenc holdja |
| meg a Föld. Igaz, néha sötéten, |
| Legfőbb értéke a kies laknak, |
| hogy minden ablaka vakablak, |
| szívű, szomorú remeterák, |
| akinek túl tág és víg a világ, |
| a világ végéig boldogan ellakhat.” |
|
| a leggyorsabb hírügynökségre: |
| Hogy: végre. Végre. Végre. |
|
| „Bocsánat, jó helyen vagyok? |
| Jóravaló Joó Jeromos vagyok. |
| Kegyed az a Rákos Marcsi, nemdebár, |
| aki egy hajléktalan remeterákra vár? |
| a Tengeri Föveny Újságban, |
|
| Ki is fizetném. Bármilyen valutában: |
| Csak egy a baj. Ha sokáig vagyok |
| egyhelyütt, kissé nyughatatlan vagyok. |
| az első évezred alkonyatkor |
| itt leszek, pontosan háromezeregyben. |
|
|
Marcsi bólintott, rendben, |
| hisz e remeterák-lak kész jurta, vándorsátor, |
| beköltözni se kell, szinte megy, megy magától. |
|
| Marcsi most tűnődget, milyen az a világ, |
| hol is baktatgathat a remeterák. |
| Egyedül hallgatja tenger mormolását |
| mint Mikes Kelemen remetesége mását?! |
| „Bár minden Holnap Ma lenne, |
|
|
A költő délutáni dörgedelme gyermekeihez
| Ne igyatok a tenyeretekből! |
| mielőtt a csapra hajoltok, |
| mintha puha mancsok tapodnák, |
|
„Ég a házad”
| Csigabigát: csalogattam a holdat, |
| ahogy mászott fölfelé egy fűszálon, |
| fénylő szarvacskáit hogy kitolja |
|
| És mindenem csupa lábnyom. |
|
|
Egy gyerekrajzra
| A szivárvány-leány földtől égig ér, |
| a szivárvány-fiú égtől a földig, |
| a szivárvány-leány suhogása pipitér, |
| a szivárvány-fiú réti csöndeket zöldít. |
|
| A szivárvány-leány haja églassú folyó, |
| pávaszem-bilincs-csobogású zene, |
| két copfja csillagcsúszda, zsibogó |
| hullócsillag-raj csuszkorál rajt lefele. |
|
| A szivárvány-fiú haja földig ér, |
| dől ki belőle madár-zuhatag, |
| fejénél felhő-nép döngicsél, |
| cseresznyemag szívű nap fakad. |
|
| A szivárvány-leány dereka nád, |
| hátrahanyatlik: nyugattól keletig, |
| s ahogy hídba ereszti le magát, |
| a halált a haján áttereli. |
|
|
Dorombszó
| sok völgyből, kis halomból, |
| mit – bárki bármit gondol – |
| mint fény egy csillagatomból. |
| halálból hangokat hangol, |
|
|