És fölsír a vers
Nem kell a vers? Hát nem kell verset írni! |
Nem verset kell írni, valami mai mást. |
Csizmát az asztalra, valahai mázt. |
Hittelen hitet, ha hittel nem lehet hinni. |
|
Nem kell a szó? Hát nem kell semmit rábízni! |
A Semmit kell rábízni, elektronmakogást, |
az Istent majmoló bip-bip-papásmamást. |
Jöjjön jeltelen jelű jövő-biznisz. |
|
A hang se kell? Vers, szó, hang, visszhang-néma? |
Éljen a siketnéma világmorféma, |
ahol tutul a fa. Kő nyög, föld, ég ugat. |
|
S bár, Élendők-mi, eltűnünk élet-étlen, |
mégis: mindig éled lélek- s földanyaméhben |
egy síró rúgás, az első hangmozdulat. |
|
|
|