És fölsír a vers

Nem kell a vers? Hát nem kell verset írni!
Nem verset kell írni, valami mai mást.
Csizmát az asztalra, valahai mázt.
Hittelen hitet, ha hittel nem lehet hinni.
Nem kell a szó? Hát nem kell semmit rábízni!
A Semmit kell rábízni, elektronmakogást,
az Istent majmoló bip-bip-papásmamást.
Jöjjön jeltelen jelű jövő-biznisz.
A hang se kell? Vers, szó, hang, visszhang-néma?
Éljen a siketnéma világmorféma,
ahol tutul a fa. Kő nyög, föld, ég ugat.
S bár, Élendők-mi, eltűnünk élet-étlen,
mégis: mindig éled lélek- s földanyaméhben
egy síró rúgás, az első hangmozdulat.
 
És fölsír a vers:
 
föld,
 
ég,
 
levegő
 
kutak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]