Dolgozik, mint a gödény

Auguszta főhercegnő újra itt van, kapualji kukákban kotorászik, száraz kenyérhajat, penészhedt cipőket gyűjt, szakadt göncöket, vadászik üres üvegekre, visszaviszi, újabb üres üvegeket iszik: dolgozik, mint a gödény. Auguszta főhercegnő újra itt van, féllábát előre meresztve ül a hűs kövön, az aluljáró nyarában, félmeztelen vállát rángatva-rázva reszketteti magát, mintha madárka szállna rá, s lenne Ő parkinson-kóros bokor, előtte kiesett csicsedli-fészek az apróval teli sapka. Auguszta főhercegnő újra itt van, félszelet húst vesz a hentesnél, gondosan leméreti, elgyönyörködik, százhúszat költ szappanra, s fogkrémre egész évben, a kidobott újságokat és a narancsládákat hazaviszi a közért elől, megfőz velük, volt nyarával melengeti magát. Auguszta főhercegnő újra itt van. – Holnap érmelegítőt, kesztyűt, fülvédős sapkát, sálat köt a kihűlő földnek, kapcát tép – a fényből? szívünkből? – a katonáknak.