A Tervező álma

Most tervezek ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának, tervezek, tervezek ennek a négy tagú családnak egy gyönyörű-gyönyörűbb- leggyönyörűbb lakást. Az első szoba – Legyetek üdvözülve! – legyen a szabadság. A második: biztonság, nyugalom, munka. A harmadik: barátság, testvériség, szeretet. A negyedik szellemi, szerelmi gazdagság, bőség. Ez a szoba itt legyen majd a Napból, legyen a nappali. Ez a puha éjbársony éj legyen a hálószoba. Ez a napvilág-virágos délelőtt-délután rét legyen a két gyermeké. Az este-szobában meg motoszkáljanak, szunyókáljanak, szülessenek újjá a szülike-öregek. No de mi ez a pazarlás?! Mi ez az őrület? Hisz ez a gyönyörű négy tagú család, ez a kétgyerekes családanya, ez a kétcsaládos családapa tökegyedül van. Ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának nincs is gyereke. Ennek a gyönyörű családnak, ennek a kétgyerekes családanyának, ennek a kétcsaládos családapának senkije sincs. Ehhez a gyönyörű négy tagú családhoz nem jön soha senki, Ez a gyönyörű, négy tagú család egyszál maga van. Minek akkor ennek a gyönyörű, négy tagú csalásnak, ennek a kétgyerekes csalásanyának, ennek a kétcsaládos csalásapának ekkora hely?! Untig elég lesz nékik ez is: a hosszúsága mondjuk két méter, a szélessége nyolcvan-száz centi, s a magassága meg – de mit magassága! –, a mélysége kettő vagy kettő és fél. A földben.